A magyar törzsek vándorlása a legendák homályába vész. A közép-ázsiai történetírók szerint a magyarok "bátrak, szép külsejűek és jó megjelenésűek. Ruházatuk színes selyem szövetből készült, fegyverzetük ezüsttel bevont, pompát kedvelők. Gyakran rontanak a szlávokra." Ezt más muszlim történetíró is megismételte: „A magyarok a türkök közé tartoznak. (…) négy türk néppel közös ősre vezetik vissza családfájukat. (…) a türkök e négy csoportja Keletről elköltözött.” Máshol pedig ezt olvashatjuk: „A madzsarik nagyon gazdag emberek. (…) szemrevalók és félelmetesek. Az összes körülöttük lakó pogányokkal háborúskodnak, és a madzsarik szoktak győzni.”
A Hétmagyar népe különvált a volgai magyaroktól, és a 9. századra megérkezett a Kárpát-medencétől keletre elterülő sztyeppékre, a mai Dél-Ukrajna, illetve Dél-Oroszország területére. Valahol erre terült el a titokzatos Etelköz, ahol a magyar törzsek arra jutottak: „együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség”. Anonymus, a névtelen mester krónikájában így írta le az összefogás nagy pillanatát: „Akkor közakarattal Álmos vezérnek ezt mondták:
»A mai naptól kezdve téged vezérünkké és parancsolónkká választunk, s ahova a szerencséd visz, oda követünk téged.« Majd a fent említett férfiak mindegyike Álmos vezérért saját vérét egy edénybe csorgatta, s esküjét ezzel szentesítette. És azt a hitet, melyet akkor egymás közt esküjükre tettek, mindhalálukig megtartották.”
A szorosabbra fűzött politikai kapcsolat a törzsek között lehetővé tette a túlélést a sztyeppei népeket forgácsokra hasító, másokat eltüntető háborús viharai közepette. De a törzsszövetség összefogott ereje tette lehetővé a sikeres honfoglalást is Álmos, majd Árpád nagyfejedelmek vezetése alatt. Úgy tűnik, hogy a vérszerződést a szintén mitikus pusztaszeri országgyűlésen még jobban konkretizálták, és a kárpát-medencei megtelepedésre és a területek felosztására nem törzsek, hanem nemzetségek szerint került sor - így pecsételve meg a teljes összetartozást.
Az etelközi vérszerződés nemzetté válásunk első lépése volt, és a közös politikai keretek megállapítása is. Ezzel a vérszerződés történeti alkotmányunk első fejezetét alkotja.